Santiago de Compostella

Kedves mindenki!

Ma 9:30-ra berobogtam!
Jártam már itt, de mennyire más most. Ugyanott ülök, ahol múlt évben a Tomival letöltöttük a fényképezőről a képeket. Kint hullámzik a turistákkal-zarándokokkal vegyes tömeg. Én már turista vagyok. Sortban, kistáskával, fényképezővel. Ez is jó!

Hát akkor még egy pár dolgot a végére, amiket fontosnak tartok.
Amikor hazajövünk a nyaralásból, amikor megköszönt a vasárnap este, amikor elválunk valakitől, amikor meghal valakink, mindig ugyanazt érezzük: kár, hogy vége, jó lenne újra, mikor lesz már megint.
Igen sokszor így van ez, és teljesen érthető. Amikor az ember valami jót élt át, akkor sajnálja az elmúltat, mert szerette és élvezte, mert jó volt benne, vele, mellette, ott és akkor!
De az élet mozgás. Nem lehet megállni egy állapotban. És ez a lényeg. Csak egy módon lehet kiküszöbölni az érzést: ha várjuk a jövőt, ha tudjuk, hogy új dolgok jönnek, ha egy nyaralás után hazafelé már izgatott az ember, mert valami új dolgot csinálhat, valami izgalmas feladat, munka, helyzet várja. Csak ez segít. Ha az ember ilyenkor a jövőbe néz, és várja azt. Kell egy kicsi "gyász", mert emlékezni kell a jó dolgokra, de aztán el kell felejteni, és új dolgok felé kell nézni. Az emberek többsége nem azért utálja a vasárnap estét, mert valami jónak volt vége, hanem azért, mert jön a hétfő, és dolgozni kell menni. Nem azért sírják vissza a nyaralást, mert annyira jó volt, hanem mert nem szeretnek otthon lenni. De ennek nem kell így lennie. Erről szólt ez az út. Hogy legyenek céljaink, saját céljaink, amik előre visznek, ami az egyik felünket előre dobja, ami után már érdemes menni. Sajnálom, hogy beértem és közben örülök is, elégedett vagyok, de egy csomó-csomó dolog van bennem, amit meg akarok valósítani. Ez az élet értelme. Úgyis lesznek nehézségek, de akkor már megint "úton" van az ember, ez megint egészen más helyzet. Keressétek meg a fontos dolgokat az életetekben, mert ha ez megvan, akkor hirtelen jó dolgok lesznek benne, megérkezések és boldog újra indulások. Ettől jó az élet. Sokan vannak itt, akik nem tudják abbahagyni, megfordulnak és elindulnak visszafelé az úton. Miért? Mert lehet, hogy eddig ez volt az egyetlen jó, céllal rendelkező dolog az életükben, és nem merik abbahagyni. Megértem őket. Talán visszafele kitalálják, mit akarnak az út után. Melyik következő utat választják. Mert erről szól a dolog. Minden alkalommal új utat választunk, ha kell, ha nem. A kérdés, hogy szeretni fogjuk-e vagy sem!

A másik dolog, amit még az előző levélhez akartam fűzni, az pedig az, hogy mindenki felelős a maga életéért. Csak ő! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire igaz ez, hogy mindenki olyan életet él, amilyet magának választott. Még akkor is, ha nehéz, vagy kemény sors, akkor is! Minden pillanatban van döntési lehetőség, és ezt mindenki saját belátása szerint használja ki, vagy hagyja parlagon, de senki mást nem hibáztathat semmiért. Sajnos ez van!!! Csak te vagy a hibás, a felelős vagy a szerencsés boldog. Tőled függ. Senki mástól. Olyan ez, mintha születésünkkor kaptunk volna egy dobozt, amibe bele kell súgni, ha az ember akar valamit. És mindenki suttog és mondja. Csak azt az apróságot felejtették el mondani, hogy az viszont valósággá is válik, bármit is mondasz. Hát legyünk tisztában vele.

A harmadik dolog pedig:
Meg szeretném köszönni mindenkinek ezt az utat. A három lánynak (Judit, Zsófi, Zsuzsi), Anyuéknak, Lacinak és Ildikónak a nagylelkű lehetőséget, a barátaimnak, mindegyiknek külön-külön, a kórusnak (remélem kijönnek Franciaországba és hazavisznek) és mindenkinek, aki olvasta ezt a blogot, mert higgyétek el, sokszor egy gondolat csak zavaros káosz, míg mondatokba nem önti az ember, és ezt így megtehettem. Hálás vagyok. Sokkal jobb másnak írni, sokkal jobb kicsit mással törődni, másnak segíteni, mert ezzel magadnak is segítesz, és valahogy mégis más az egész. Szép. Bármit teszel másért, magadnak teszel jót!

"... ha átérzed más szenvedését és segítesz neki, megmented a világot." (Dalai Láma)

" Ubi caritas et amor Deus ibi est"

És a végére egy C.S Lewis idézet, amit nagyon szeretek: "Aki azt gondolja, hogy a saját személye fontosabb másoknál, az azt hiszi, hogy a legközelebbi villanypózna a legmagasabb."

Minden jó.

Köszönöm a kitartó figyelmet, élvezet volt írni (biztos nagyobb, mint olvasni).

Ölel mindenkit:
L

Lehet, hogy még írok, de nem biztos. Nem tudom. Azt hiszem (tuti :)) Finisterrében lesznek még gondolataim!