Astorga

Két pici történet!

1. Találkoztam egy házaspárral (50-60), akik negyedszerre járják a Caminót, mert pár éve meghalt a 32 éves fiuk szívrohamban, és nem tudják azóta sem elengedni. Mit tenni sem tudnak, így ahogy tehetik elmennek vándorolni, hátha kapnak válaszokat.
Most úgy érzem, kaptak. Találkoztak egy, azt hiszem olasz sráccal, aki pontosan úgy nézett ki, mint a fiuk. Majdhogynem azt hitték, hogy ő az. Átölelték, megcsókolták. Pár napig nagyjából együtt gyalogoltak. A fiúnak eszébe jutott, hogy oda kéne menni, és azt mondani, hogy " itt vagyok, én vagyok, öleljetek át és engedjetek el". Nem tette meg, de azt hiszem nem is kellett. A pár nem sokkal ezután buszra szállt (a nőnek fájt a lába, de persze mindenkinek fáj) és nem gyalogoltak tovább.

2. Ma találkoztunk egy nővel, akit "óbégatósnak" neveztünk el régebben, mert megy az úton, és szó szerint óbégat. Furcsa nő, az biztos. Ma kilenckor leültünk kb. 16 km után, hogy reggelizzünk és igyunk egy tejeskávét. Ő is ott volt. Beszélgetni kezdtünk, bár ő főleg és csak franciául tudott. Kiderült (a barátnője segítségével), hogy Párizs mellett lakik nem messze. És onnan kezdte a Caminót. Már három hónapja gyalogol. Hogy miért? Mert volt egy balesete, és kómába esett. Több mint egy évig "halott" volt, aztán egyszer csak felébredt. És akkor úgy erezte, hogy ezt meg kell köszönnie. És elindult. Hálából. Elénekeltük neki, az ő Caminojának, a Mon Coeur-t. Sírva fakadt, de nem a szomorúságtól.
Aztán elváltunk. Láttuk rajta, hogy boldog!

Hát ez is a Camino!

Holnapután elérem a Cruz de ferrot (egy oszlop tetején álló keresztet), ami igen fontos jelképe a zarándokoknak. Ez egy hegy tetején van. Onnan már szelíden ereszkedik Santiagoig a táj. Az a szokás, hogy otthonról vagy az út elejéről, vagy a hegy aljáról felkapsz egy követ és felviszed a keresztig, és ott leteszed. Mint a múltat, a terheidet, a gondjaidat, a félelmeidet. Mindenki ezt teszi, mert a cselekvésnek, a jelképeknek sok-sok értelme van. Az ember teste a cselekvéshez ért. Az ember lelke az érzésekhez ért. Az nem tud letenni semmit, hacsak lélekben nem teszünk valamit. Ezért kellenek a jelképek és a művészet.

Majd írok még.

Sziasztok!
L