Ma igen szép dolog történt!
1. kanyar: Egy szekrényszerű szobában lakunk, két fő egy szobában. Bejött egy fiú (dél Tirol), mondom neki jó ott, voltunk síelni meg ismerek egy kórust is onnan (Spittal).
2. kanyar: "uh" mondja ő, bemutatkozunk, mondom éneklek és magyar vagyok.
3. kanyar: elmegy, majd egy fél óra múlva visszajön, megkérdezi megint, hogy hívnak.
4. kanyar: mondom Lóránt, mondja akkor jó, mert ő egy olasz nővel együtt zarándokol, akit Mártának hívnak (most a lányával van itt, de) tavaly egyedül volt, és megismerkedett három magyar lánnyal (3 angels), akikkel még most is tartja a kapcsolatot, akik írták, hogy én most csinálom a Caminót!
Kimegyek és megismerkedem Mártával, aki ismeri a lányainkat és boldog, és nagyon sok csókot küld nekik és minden jó.
Ha a dél-tiroli nem jön be hozzám aludni, soha nem ismerem meg őket, mert hát nem tudom kik ők, ha egy nappal később vagy korábban vagyok, ha ők nem ma kezdik a Caminót Vianából és nem ülnek buszra, hogy ma este itt aludhassanak, ha... ha ... ha
Az élet útjai kifürkészhetetlenek, már mondtam!!!!! :)
Na így még mára!
2007. július 18., szerda
Navarrete Azofra
Tegnap Navarretében aludtunk egy kiváló szálláson. Négy magyar lány is itt szállt meg, velük már Vianában is laktam egy parókián, ahol hidegen turmixolt zöldség volt (naranccsal és egyéb zöldséggel (eredetileg zoldseggel, HEHE zoldseggu)) mint leves, de hát ez az út, amit mindenkinek magának kell megtapasztalnia. Aki eljön, az meglátja, aki nem, annak meg tök mindegy mit eszem.
De amit valóban mondani akarok:
Az út olyan, mint az élet (mintha már mondtam volna). Ez jól látszik minden tekintetben. Biztosan hallottátok már, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek. Ez csodálatosan kijön itt is. Amikor egy erdőben mész, vagy vérvörös (vastól duzzadó) földeken visz az ösvény, fogalmad sem lehet, hogy a következő kanyar éppen merre visz. A távolban látsz egy utat, "biztos a..." gondolod, de az esetek 80%-ában tévedsz, egy fordulás, egy kanyar, és már egészen más fele fordított az út. Na az élet pont ilyen. És itt látszik is: lehet, hogy tudod, merre mész, sőt, ez a legfontosabb elem (TUDOD), de hogy hogyan, hány kanyarra, mennyi megállóval, mekkora kerülőkkel, vagy éppen milyen nem belátható rövidítésekkel érsz el oda, na azt nem tudod. Kiszámíthatatlan, kifürkészhetetlen. Egy ideig próbálod, "jó ott jobbra, aztán felfele azon az emelkedőn" aztán hopp, már jobbra nézel és egy egészen más ösvényen haladsz.
Ne tegyétek! Nincs értelme. A világ túl nagy ahhoz, hogy minden ösvényét, percét, útját, napjait, országútjait, éveit ki lehessen számolni. Persze vannak szakaszok, ahol előre lehet látni, de az sem magamnak köszönhető, hanem az útnak. Csak neki. Nekem egyetlen célom van (tudásom, ha úgy tetszik) az, hogy aznap, vagy az út végére hova akarok elérni. Csak ennyit tudok. Minden lépésemmel ezt célzom, és minden fordulónál ez van a fejemben. De az út visz oda, amit sokszor méterekre sem látok előre.
Tudjátok, hogy hova akartok menni, de ne akarjátok meghatározni az utat, mert nem fog menni. Szenvedés lesz, eltévedés, kilátástalanság. Mert nem a kanyarok száma számít, vagy az utak milyensége, hanem a tudat (a TUDOMÁS; A SZÁNDÉK) hogy hova akartok menni. És minden és mindenki más, (igen, ha rossz fele mész, az emberek, akik nem ismernek, nem is beszélnek külföldiül, megállítanak, és sokszor visszakísérnek az útra) segíteni fog. Segít, mert te tudod, hogy hova akarsz menni. És a világ úgy szerveződik hirtelen.
Nagyon szép! Fel kell adni a görcsöt az ismeretlennel és meg kell fogni, őrizni kell a célt magunkban. Ennél nem kell több. Az egyik oldalon elengedés, a másik oldalon megfogás. És újra minden egyensúlyba kerül.
Mi túl sokat foglalkozunk otthon a kanyarokkal, és túl keveset a céllal, pedig pont fordítva kellene: tudni a célt és hagyni az utat kanyarogni bármerre!!!!
Minden jó!
(Aki tudja, hogy ez mit jelent, holnap Granon!)
Mindenkit ölel:
L
De amit valóban mondani akarok:
Az út olyan, mint az élet (mintha már mondtam volna). Ez jól látszik minden tekintetben. Biztosan hallottátok már, hogy az élet útjai kifürkészhetetlenek. Ez csodálatosan kijön itt is. Amikor egy erdőben mész, vagy vérvörös (vastól duzzadó) földeken visz az ösvény, fogalmad sem lehet, hogy a következő kanyar éppen merre visz. A távolban látsz egy utat, "biztos a..." gondolod, de az esetek 80%-ában tévedsz, egy fordulás, egy kanyar, és már egészen más fele fordított az út. Na az élet pont ilyen. És itt látszik is: lehet, hogy tudod, merre mész, sőt, ez a legfontosabb elem (TUDOD), de hogy hogyan, hány kanyarra, mennyi megállóval, mekkora kerülőkkel, vagy éppen milyen nem belátható rövidítésekkel érsz el oda, na azt nem tudod. Kiszámíthatatlan, kifürkészhetetlen. Egy ideig próbálod, "jó ott jobbra, aztán felfele azon az emelkedőn" aztán hopp, már jobbra nézel és egy egészen más ösvényen haladsz.
Ne tegyétek! Nincs értelme. A világ túl nagy ahhoz, hogy minden ösvényét, percét, útját, napjait, országútjait, éveit ki lehessen számolni. Persze vannak szakaszok, ahol előre lehet látni, de az sem magamnak köszönhető, hanem az útnak. Csak neki. Nekem egyetlen célom van (tudásom, ha úgy tetszik) az, hogy aznap, vagy az út végére hova akarok elérni. Csak ennyit tudok. Minden lépésemmel ezt célzom, és minden fordulónál ez van a fejemben. De az út visz oda, amit sokszor méterekre sem látok előre.
Tudjátok, hogy hova akartok menni, de ne akarjátok meghatározni az utat, mert nem fog menni. Szenvedés lesz, eltévedés, kilátástalanság. Mert nem a kanyarok száma számít, vagy az utak milyensége, hanem a tudat (a TUDOMÁS; A SZÁNDÉK) hogy hova akartok menni. És minden és mindenki más, (igen, ha rossz fele mész, az emberek, akik nem ismernek, nem is beszélnek külföldiül, megállítanak, és sokszor visszakísérnek az útra) segíteni fog. Segít, mert te tudod, hogy hova akarsz menni. És a világ úgy szerveződik hirtelen.
Nagyon szép! Fel kell adni a görcsöt az ismeretlennel és meg kell fogni, őrizni kell a célt magunkban. Ennél nem kell több. Az egyik oldalon elengedés, a másik oldalon megfogás. És újra minden egyensúlyba kerül.
Mi túl sokat foglalkozunk otthon a kanyarokkal, és túl keveset a céllal, pedig pont fordítva kellene: tudni a célt és hagyni az utat kanyarogni bármerre!!!!
Minden jó!
(Aki tudja, hogy ez mit jelent, holnap Granon!)
Mindenkit ölel:
L
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)