Terradillos

Mégis van net. A mai szakasz úgy nézett ki, hogy 17 km szög egyenes út hatalmas kavicsokkal, aztán egy kanyar, és még 10 ilyen. Felemelő volt. De tényleg. Mivel nem lehetett mást tenni, mint gondolkodni. Bár előttem egy olasz srác jött, aki rekedt, néha elfúló hangon, végig óbégatta a Ramazotti összest (még jó, hogy Tomi megismertette velem). Vicces volt. A féltávon aztán az országúton lefékezett egy motoros, majd összetörte magát, hogy átugorjon az árkon, és odaadott egy prospektust, hogy új templomos alberge van Terradillosban, nettel, kávézóval, zarándok menüvel (be is fizettem, mert kb. egy hete nem volt nagyon főtt ételre lehetőség leszámítva a tapas-ként árult bazi nagy tortillákat, amiket nem tudom, hogy hogy neveznek egyébként).

Szóval még a jelenről annyit:
Ha a jelenben élsz, akkor már csak egy dolgod van, hogy oda vigyen az út, ahova akarod.
Hinni kell a holnapban.
Csak ez a dolgod. Persze talán ez a legnehezebb, de erről majd kicsit később.
Most itt ülök 27 km-el arrébb, amit sikerült 5 óra alatt legyűrnöm, még a forróság beköszönte előtt, és minden rendben van. A világ hatalmas, láthatatlan fogaskerekei csodálatos pontossággal forognak, oda mozgatva az eseményeket, ahova azt az ember akarja. De ez megint egy másik téma. Talán a legizgalmasabb!!!!
HEHE!

Mindenkit ölelek, akit ismerek, akit meg nem...azt is!
L

Ui: jó gyalogolni, ha tudja az ember, hogy miért teszi. Ha nem tudja, de meg akarja tudni még akkor is jó. Csak akkor rossz, ha legalább annyi értelme van elindulni, mint ott maradni. Akkor nem jó.