Fromista

A város nevéről mindig egy sajt jut eszembe!

Na ma Spanyolhonban is meleg volt. Rekkenő. Még jó, hogy 12-re megérkeztem, itt az még délelőtt, kb. 3-kor van agyrohasztó hőség.
Az út lassú és kedves. A mesetá-t úgy kell elképzelni, mint egy rosszul összerakott parkettát, ahol bizonyos sorok egy szinttel megsüllyedtek, a többi meg a helyén van. Tíz kilométernyi egyenes utak, néha fa nélkül. Mégis szépnek mondhatom.
A Camino feléhez ékrezem holnap, és azt kell mondanom, mostanra kezdenek lenyugodni a hullámok, amit otthonról hoz az ember. Mint egy húr, ami kicseng, és szép lassan csak a fülben maradnak meg a hangok, felhangok. Mostanra nyugszik meg az ember. Máson is ezt láttam, kivéve egy nőt, aki elkergetett egy helyi bácsikát az úton, aki csak egy aláírást akart kérni kis kockás jegyzetfüzetébe, aztán ugyanaz a nő egy nagy kerekes kútból "kikerekezte" a vizet, de mivel az nem jött azonnal, otthagyta, elrohant, én meg csak ott álltam, a hátam mögött meg megeredt a víz. Hát neki még van mit lenyugodnia.
Csak annyit akarok mondani, hogy most van először, hogy csupa idegennel alszom, szinte mindenki tovább ment egy Poblacion nevű helyre, de én nem akartam, elég volt 25 km is. És ettől eszembe jutott, hogy bizony mennyire kötődünk másokhoz, még azok is hiányoznak, akiket egy napja ismerünk, hiszen az egy nappal több, mint a semmi.
De, és erre most kellett rájönnöm, ez nem számít, mert itt is vannak emberek, itt is mosolyognak rád. Egy amerikai pár van mellettem, kértem tőlük olvasni valót, mert egy rongyos National Geographic-on kívül most nincs semmim. És drágák voltak, adtak: egy spanyol nyelvű prospektust, Santiagoról. Mindegy, a szándék a lényeg.

Meg az, hogy rájöjjön az ember, hogy a másik kétlábú ugyanazokat érzi, ugyanúgy fáj a lába, ugyanúgy fél és általában ugyanattól. Annyira egyformák vagyunk, csak mi nem akarjuk észrevenni ezt!!!

Minden jó! (sokan hülyének néznek, ha ezt mondom, de az az ő bajuk, ha nekik minden rossz, ha csak vadásszák a jó pillanatok az életükben, mint egy vadász, akinek se puskája se szeme, hát csak keseregjenek annyit, amennyit akarnak. Sajnálom őket! De erről majd később!)

Ölellek benneteket:
L
a sajtból

Ui: holnap Szent Jakab ünnepe van, annak a Jakabnak, akinek az útját járom! Vicces!