Eszembe jutott

Tegnap egy Bercianos nevű helyen voltunk, ahol a lányok is megszálltak anno. Régi épület, amiben a gerendák alatt fecskék laknak, amik a fejed felett repülnek ki-be.
De a lényeg: az Icával összefutottam éppen itt, így énekeltünk régi kórus dolgokat, chansonok, Arcadelt, Mozart: Ave Maria, Alta Trinita, meg minden, ami belefér.
A szállást három apáca vezeti, közöttük az egyik, Carolina csodásan énekel és gitározik. Na ő is beszállt énekelni, amit tudott.
És ekkor: Nem emlékszik három lányra múlt évről? Mire ő: dehogynem, Susann, e Sophie, e Jud..i I don!t know...
Lányok emlékeztek rátok egy év távlatából, mert ott voltatok és énekelteltek, és ez mindenkiben nyomott hagyott! Annyira örültek. Mikor mondtuk, hogy ugyanabban a kórusban éneklünk, oda voltak. Teljesen! Elkérte az e-mail címem, hogy majd váltunk kottát!
Ezt csak azért írtam, hogy a kórus nagy kincs, az éneklés nagy kincs, és elég balga, aki mindezt nem tudja, vagy nem veszi figyelembe.

Szóval csak így tovább... mármint mi.
És énekeljünk amennyit tudunk, és örüljünk egymásnak, mert amit teszünk az sok embernek annyira jó, hogy a több ezer ember közül képes megőrizni azokat az emlékezetükben, akik ilyen élményt adtak nekik.

Bravó lányok.

Ui: Szép lassan elküldjük oda az egész kórust.
Persze csak vicceltem, Bercianos két kupac birkakaki között van, éppen a semmi közepén. De azért csodálatos hely! Már csak azért is, mert ott úgy tudják, minden magyar gyönyörűen énekel, nagy lelke van, és örömöt okoz másoknak!
Hajrá MI!!!

Ölel:
L